Nemrég elemeztem azt a jelenséget, ami szerint a támadó játékstílus több pontot eredményez, mint a védekező. Annak ellenére, hogy egyesek az egyik legmeghatározóbb tényezőnek tarthatják a borítás típusát ebben a témában, a gondolatmenetben akkor nem tértem ki erre és most megindokolom, hogy miért.
Nem tagadom azt, hogy a játékfelület is befolyásolja a játékot, de úgy látszik, hogy a mai teniszezők alkalmazkodóbbak, így a borítás ráhatása csökkeni látszik. Statisztikai összehasonlításokból következtetve, inkább az indítványozás mértéke határozza meg a labdameneteket. Annak ellenére, hogy manapság a teniszezők nagy része úgynevezett baselinerek és a hálóhoz már kevesebbet szaladnak fel, a támadó jelleg az ütéseikben meghatározó mértékű még salakon is!
Amúgy is, észre lehetett venni az utóbbi években, hogy a borítások különböző típusainak gyorsasága kezdett kevésbé olyan drasztikusan eltérő lenni, mint amennyire az régebben volt.
Persze, ettől még marad az általános szabály miszerint a füves játékfelület a leggyorsabb, a kemény borítás gyors, a salak pedig a leglassúbb. Nyilván, a füvön a legalacsonyabban pattan a labda, a salakon pedig a legmagassabbra. A hard ebből a szempontból is a másik két borítás között helyezkedik el.
Az húzhatja a rövidebbet, aki nem támad
Általánosan nézve, ezeknek a rövidebb labdameneteknek többsége igényli az agresszivitást. Aki nem támad, az abban a pillanatban le van támadva. Bár csapatsportágakban szokták azt gyakran hangoztatni, hogy "a legjobb védelem a támadás”, a teniszben ez élesebben érzékelhető. Ezért is van az, hogy versenyképes szerva nélkül, nem lehet helyet kapni az élvonalban.
A mutató bizonyítja, hogy téves azt gondolni, hogy salakon a szervának nincs annyira meghatározó szerepe. Végül is, az említett 1-4 ütést tartalmazó labdamenetek egy játékosnak maximum csak két ütést hagynak. Attól függően, hogy az adogató vagy a szervafogadó szemszögéből nézzük, ez a két ütés a szerva + 1 másik ütés, vagy a szervafogadás + 1 másik ütés lehet. Ez mindent elmond az indítványozásnak már a pontkezdeti szükségéről.
Nyilván, a labdameneteknek maradék egyharmad részében (amely öt vagy ötnél több ütést igényel) sem megengedett a passzivitás, mivel a mai baselinerek akárhonnan képesek nyerőket ütni.
További bizonyítéka lehet az erőtenisz mai eredményességének az is, hogy bár a játékosok inkább a hálótól távoli pályarészeken tartózkodnak, azoknak a pontoknak, amelyeket mégis a háló közeléből játszanak, nagy valószínűséggel, több mint 50%-át fogják nyerni és ez érvényes az elveszített meccsek esetében is.
Ebből még nem kell feltétlenül arra következtetni, hogy példátlan röpteérzékkel rendelkeznének a játékosok, mert inkább csak akkor kerülnek a hálóközelben, amikor könnyebb zárni a pontokat. Inkább az a megfigyelendő, hogy miként tudnak a térfelük hátsó részéről ilyen előnyös helyzetekbe kerülni.
